John Scalzi: Vének háborúja - írta: Maja

John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.

Ez most nem egy aranyos szerelmes regény, hanem egy pörgős, durva, izgalmas sci-fi.

A történet főhőse a 75 éves John Perry, aki a születésnapján beáll katonának.  Ez még semmi, mert meg is fiatalítják. (Fogjuk rá.) Ezek után kezdődhet a kiképzés, majd a háború. De vajon képes lesz-e Perry 2 éven át életben maradni, mert harc harcot követ és bizony fejlettebb fajokkal is meg kell küzdeni a gyarmatokért.

Ezt a könyvet másfél nap alatt olvastam ki. Igaz nem valami hosszú, viszont a történet egy pillanatig sem lassul le, és tényleg oda kell figyelni, ha mindent részletet érteni akarunk. Néha érdemes a fizikai magyarázatoknál lelassítani (bizony, olyanok is vannak benne) és értelmezni, mert én azokat a részeket is imádtam, ahol olyan dolgokat magyaráznak el, hogy hogyan tudunk egyik univerzumból a másikba ugrálni. Visszatérve, John barátokra talál (SPOILER: akiknek a ¾-e meghal), de mikor már kezdené jöl érezni magát a kiképzésen belökik a háború közepébe. Sokszor kis híján meghal, de mivel életben maradt, árulással fenyegetik… Szóval szerencsétlen Johnt sem kímélik. Olyan dolgokat tud meg, olyan lényeket ismer meg, amik teljesen megváltoztatják és valami olyasmivé formálják ami már nem ember.  És erre hogy jön rá? SPOILER: Amikor látja, hogy hidegvérrel tapos el 3cm-es kis lényeket, akik maximum csak idegesítik őket.

Bármilyen brutális is ez a regény, ebből sem hiányozhat a jó régi szerelmi szál. Azonban higgyetek nekem, ez a szerelmi szál egy kicsit sem hétköznapi. Sőt inkább morbid. Viszont erről most nem írok semmit, inkább olvassátok el és megtudjátok, de tényleg hihetetlen benne a ,,szerelem”. 

Ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza a gyilkolás részletes leírásáról, aki szó szerint egy másik világba akar ugrani, akit érdekel egy hihetetlen szókimondó regény.

Borító: 5/5

Cselekmény: 5/5***

Szerelmi szál: 5/? (még mindig fogom a fejem…)

Kedvcsináló idézetek:

,, Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk. Hiányzik, hogy jelentsek valakinek valamit, hiányzik az emberlétnek ez a része.” 

,, … maga az első kopasz, akiben nem találtam azonnal valami megvetni valót. El sem tudom mondani, ez mennyire idegesít és kétségbe ejt.” 

,,– Amikor tinédzser vagy és szerelmes, azt mindenki tudja, csak te nem, és az, akibe szerelmes vagy. Ne kérdezd, hogy miért. Egyszerűen így van.” 

,,Hallgattad a csata előtti haláldalt?Naná – felelte Alan. – Mintha két tehervonat kefélt volna.” 

,, -Nahát, ki jött vissza – mondta egy új hang. – Az ember, aki túl hülye meghalni.”