A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.
Sam Claflin, mint Finnick Odair |
Eléggé hasonló véleményen vagyok róla, mint a sorozat 1. kötetéről. És a könyvnek bár vannak hibái, mégis a trilógia afolytatásával még inkább belopta magát a szívembe ez a könyvsorozat. Sok helyen hallottam, hogy a második könyv az elsőnek a koppintása, vagyis inkább önismétlés, ami alapesetben zavart volna, de ha nincs ez az újabb viadal, amin Katnissnek részt kell vennie, nem ismerhettem volna meg Finnicket, amiért azért kár lett volna. Igazából nem is tudom miért kedvelem. Tipikus jóképű pasi, aki nem hogy jól néz ki, még humora is van. Annyira tipikus. Mégis lehetetlen ( legalábbis számomra) nem szeretni.
A lángra lobbant lány |
Ami változott a kötet olvasása közben, az a véleményem Katnissről. Bár még mindig nem tudom kedvenc karaktereim közé sorolni, már jobban kedvelem. Szerintem a viadal előtti, a Játékmestereknek bemutatott produkciója miatt.
Ami még fejlődött az első könyvhöz képest az a humor. Bár ezt lehet, hogy Finnicknek köszönhetjük. De lényegesen többet nevettem rajta, mint az első köteten.
Ez a könyv nagyon olvastatja magát. Az írónő minden fejezet végére függővéget tesz, így mindig még egyet fejezetet elolvasok, és még egyet, mire azt veszem észre, hogy kiolvastam a könyvet. Személy szerint én kevesebb, mint egy nap alatt végeztem vele, ami ritkaság, mivel elég lassan végzek egy könyvvel, mert ha találok egy részt, ami nagyon tetszik, még vagy ötször újraolvasom, így egy kicsit nehézkesen haladok, és itt elég sok jó rész volt.
És a második könyvben Katniss sem olyan érzelmi analfabéta, mint az első könyvben. Ennek nagyon örültem.
Kedvenc jelenet: Finnick és a kockacukor
10/9
Nagyon ajánlom!
u.i. Akárhányszor Finnicknek akár a neve is felmerül a könyvben, újra köszöntöm régi barátomat, a jól ismert fangörcsöt.
Idézetek ( vigyázat, elég spolieresek lesznek, mindenki saját felelősségre olvassa!):
Katniss most már olyan pusztító, mint a futótűz.
– A narancssárga ? Mint Effie haja ? – hökkenek meg.
– Kevésbé rikító árnyalatban – mondja. – Inkább mint a … naplemente.
Bárcsak meg tudnám állítani az időt, hogy örökké ebben a pillanatban élhessünk.
Végül Haymitch szólal meg.
– Azt hiszem eljött a búcsú ideje.
– Nem akar még utoljára valami jó tanáccsal szolgálni? – kérdezi Peeta.
– Maradjatok életben – morogja Haymitch.
– Szegény Finnick. Életedben először nem nézel ki dögösen, mi? -szívatom.
– Úgy valahogy. Ez az érzés mindenesetre ismeretlen számomra. Te hogy bírtad ennyi éven át? – kérdezi.
– Nem néztem tükörbe. Ne aggódj, majd megszokod – mondom.
– Szia, Peeta. Csak tudni akartam, hogy épségben hazaértél-e.
– Katniss, itt lakom három házzal melletted.
– Tudom, de aggódtam, nehogy eltévedj a viharban – mondom.
– Megyek, felkeltem Peetát. – mondom, miután végeztünk a kenegetéssel.
– Várj, még ne! – állít meg Finnick – Ébresszük fel együtt. Fölé hajolunk összekent képpel.
(…)
– Peeta, kelj fel! Ébresztő! -szólítom.
Ahogy kinyitja a szemét, úgy pattan fel, mintha áramütés érte volna.
– Áááá. – üvölt rémülten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése